Mi a teendő, ha túránk során fűben lapuló őzgidára találunk? Ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk, érdemes elolvasni a következő kis írásunkat!

A természetben sétáló emberek gyakran térnek haza "elárvult" őzgidákkal, akikről úgy hiszik, hogy anyjukat lelőtték a vadászok.

A valóság azonban nem ez, s sokszor nagyobb kárt okozunk az állat hazavitelével, mintha otthagynánk!

Érdemes tisztázni pár dolgot ezzel kapcsolatban!

1. Őzgidát nem szokás “találni”!
A suta elfekteti a magas fűben gidáját ha táplálkozni vagy inni indul, esetleg ha veszélyt érez a közelben. Ez történik akkor is, ha ember kerül a közelébe. Ilyenkor az elfektetett gida órákon át magára maradhat, de ez nem veszélyes ránézve. Emberi zavarásra az őz nem érzékeny, minden esetben a közelben marad és csak az alkalomra vár, hogy visszamehessen a gidájáért.

2. A vadászok nem lövik le a sutát a tavaszi-nyári időszakban, de télen is már csak akkor, amikor a gida önállóan is képes ellátnia magát.

3. Az elfektetett gidának az egyedüllét ijesztő lehet, hiszen elképzelhető , hogy rövid kis életében először kerül tőle távol az anyja, közben lehet akár már éhes is, ezért egy idő után elkezdi hívni a sutát. Ez nem sírás, hanem az egyetlen kapcsolat az újszülött gida és a suta között.

4. A természetből bármilyen vadon élő állat illegális elvitele bűncselekmény, aminek súlyos következményei is lehetnek. Egy őzgida vadgazdálkodási értéke 50.000,- Forint.

Az “elárvult”, hazavitt, majd menhelyen leadott gidát nagyon nehéz felnevelni. Ha séta közben fűben fekvő őzgidára leszünk figyelmesek, akkor jussanak eszünkbe a fenti pontok!