Nagy örömünkre szenteste mintha évről-évre több kapu nyílna meg a karácsony szellemét felidéző dalok előtt. Azon dalok előtt, melyek furulya és harmonika szó ölelésében lopnak meleget a házigazda szívébe. A fiatalabbakat jóleső, míg az idősebbeket egyfajta nosztalgikus érzés önti el, mikor ez az átfagyott társaság meglepi a szépen feldíszített fával ékeskedő, mézeskalács illatú ház egyik szobáját. Míg a templomban csak egy kézfogásra van idő, itt nagyobb gondolatok kifejtésére is van lehetőség. A sok-sok gondolat következménye pedig ismét egy késői hazatérés lett. De hogy jövőre ez ne így történjen, az számunkra elképzelhetetlen.